Egy rémálomnál csak az rosszabb, ha kiderül: nem is álomról van szó, a minket körülvevő lidércnyomás maga a valóság. Ilyen valóra vált rémálom volt Magyarországon a megvalósult kommunizmus, annak minden évtizedével. Szerencsére sem az álombéli, sem a valódi rémképek nem tartanak örökké. Negyven év múltán úgy hagytuk magunk mögött az elnyomást, mintha börtönből szabadultunk volna.
Mi, magyarok és közép-európaiak, az egykori keleti blokk országai azzal a bizonyossággal élhettük életünket, hogy a kommunizmus tényleg összeomlott, már csak történelem, s bizonyosan nem tér vissza. De aztán telt az idő, és azt kellett látnunk, hogy az eszme, ami nyomorba döntötte fél Európát, mégis képes visszatérni.
„Hosszú távon én azt gondolom, hogy nekik részük van Európában, tehát Ukrajna Európa része” – mondta az egyik szimpatizáns.
„Mi időben szóltunk, megmondtuk, mit kellett volna csinálni” – fogalmazott a miniszter.
„Egyelőre nem világos, hogy létrejön-e a megállapodás” – mondta Robert Fico.
Fél Európa a magyarok mögé állhat.
Megnyilvánulásaik büntetőjogilag is relevánsak: gyűlöletbeszédnek, terrorizmus dicsőítésének, gyilkosságra való nyilvános felhívásnak minősülhetnek.
„Viszont az Európai Unió megint késlekedik olyan intézkedések megtételével, amelyek az európai emberek biztonságát szolgálják” – mondta Bakondi György.
„Hosszú távon én azt gondolom, hogy nekik részük van Európában, tehát Ukrajna Európa része” – mondta az egyik szimpatizáns.
